A svéd főváros az édesvizű Mälar-tónak és az itt Saltsjönek (sós tengernek) nevezett Balti-tenger találkozásánál terül el. Stockholm a nyílt Balti-tengertől kb. 40-50 km-nyire fekszik.
Öblökkel, szigetekkel, földnyelvekkel tagolt és – korunk létesítményeként – hidakkal összekötött tájon juthatunk ki a Balti-tengerre.
Igen sok a tó és a kisebb-nagyobb sziget a városban, innen erednek Stockholm díszítőjelzői: „Észak Velencéje” vagy a „Mälar-tó királynője”
Stockholm közigazgatási szempontból 120 városrészre oszlik. A sok sziget és földnyelv bizony nemegyszer fejfájást okoz a városrendezést végző szerveknek és a tájékozódni vágyó turistáknak is, a nagyobb városrészek áttekintése legtöbbször éppen a természetes határok miatt nem nehéz.
Stockholm legrégebbi része a központi fekvésű Gamla Stan (Óváros) vagy más néven a Staden mellan broarna („A hidak közti város”). Ez az a bizonyos sziget, helyesebben szigetcsoport, amely a Mälar-tó és a Saltsjön találkozásánál a főváros történelmi magja. A túloldali Opera és a szigeten lévő Királyi palota között valósággal hallatszik az édes meg a sós víz egybeáramlása. Az Óváros főszigete a Stadsholmen (Várossziget), tőle északra szorosan hozzátartozik a Helgeandsholmen (Szentlélek-sziget) és nyugatra a Ridderholmen (Lovagok szigete).
Az Óvárostól északra hidak visznek Norrmalmba (Északi városrész). A Norrmalmtól északra terül el a Vasastaden. Keletre esik Östermalm (Keleti városrész), a Kungsholmen (Királyi sziget) pedig Norrmalmtól nyugatra van. Az Óvárostól keleti irányban először a Skeppsholmen (Hajósziget), majd a nagy Djurgarden (Állatkert, Vadaskert) nevű sziget terpeszkedik. Az Óvárostól délre hídon át jutunk el Södermalmba (Déli városrész)
Stockholm nevének etimológiája: „stock” – „bot, cölöp”; „holm” – „sziget” a település alapításáról beszél. Stockholm kezdetben cölöpökkel körülvett sziget, mintegy védőbástya volt a nem mindig békés szándékú hajók ellen. A Mälar-tó és a Saltsjön találkozásánál levő kis szigeten (a mai stockholmi Óváros területén) már a vikingek erődöt emeltek, de a Stockholm elnevezés írásban csak jóval később, egy 1252-ből származó krónikában bukkan fel. A középkori svéd történelem nagy alakja, Birger Jarl erős várat építtetett a Mälar-tó környékének a védelmére.